holnap lesz pont egy hónapja, hogy megérkeztem. úgy tűnik pont egy hónap kellett, hogy a dolgok letisztuljanak. a közlekedés kezd egyre természetesebbé válni. már egész gyakran a jó irányba sandítok, mielőtt lelépek a járdáról. az első fejrángatások kimondottan veszélyesek. tudod, hogy nem a normális irányba kell nézni, ezért koncentrálsz, hogy ne a megszokott beidegződések szerint cselekedj, és természetesen a lehető legrosszabbat csinálod, amit csak lehet, tuti a rossz irányba nézel!
sokáig megvártam a zöldet, mert nem akartam kísérteni a sorsot, de mostanában már néha pirosnál is át merek somfordálni az úton, persze csak akkor, ha nincs akkora forgalom, meg jobban ismerem a helyet. egyébként, mivel nincs összehasonlítási alap, a fordított világ olyan természetesen egyértelmű és megszokott, mint otthon a másik. mondjuk bicajjal a belvárosban este nagy forgalomnál azért nem mondanám, hogy nem dúskálok az adrenalinban :)
az újdonság varázsa, és a felfokozott kíváncsiság talán most először hagyott magamra. eddig faltam az újat, méghozzá nagykanállal! ma először ért el ez a sok minden a gyomromig, és megérkezett a visszajelzés, minden rendben, lehet ezt lassabban is :)
ma voltam másodszor úszni. nagyon jó helyen lakom, mert nem csak a vasútállomás van egy köpésre, meg a busz pont itt áll meg a bejárati ajtó előtt, hanem a városközpont (Eltham) is itt van egy köpésre, illetve a másodlagos főutcában lakom. egyetlen szívfájdalmam, hogy azok a buszok (három is van), amikkel az egyetemre jutok, egyik sem emeletes... de azért vigasztalás képen azért pirosak :)
