ma egy ugyancsak csodás napom volt. Robert, Helen és egy Clementina nevezetű félolaszangol lány társaságában utaztunk Christopher Lloyd (híres kertes könyvei voltak állítólag) kertjébe. a kert a 910-es években épült - vessetek rám követ, de nem tudom magyarul - Arts and Crafts stílusban. a ház egyik fele 15. sz-i, egy 19. sz-i szárnnyal bővítve, megspékelve egy 16. sz-i darabkával is hátul. de ne siessünk annyira előre. az odaút egyszerűen gyönyörű volt, csakúgy mint a szűnni nem akaró napsütés. egy szakaszon a kenti dimbes-dombos tájon megült a köd, így az sziluettként rétegződött a vakító fényben. majd egyre keskenyebb egyre kanyargóbb utak követték egymást. robogtunk sövények közé szorítva, ahol az ember mindig várja, hogy az emeletnyi növényfalak egyszer véget érnek. általában megteszik, de csak rövid darabon, ahol lopva bekukkanthatsz egy egy régi gerendavázas ház előkertjébe. aztán egy egészen pinduri aszfaltcsíkról begurultunk egy kertbe. nem is kis nádfedeles régi ház. olyan, ahol figyelni kell az ajtófélfa magasságát. sőt nehezítésként minden szoba, ami útba esett a konyha után a nappaliba, más szintben volt, tehát lefelé is érdemes volt sandítani. persze ezt igen nehéz megtenni, amikor egy rakás érdekes dolog vesz körbe egy ódon régi házban. fagerendák, kandallók, régi bútorok, alacsony plafon, porcelánok, érdekes illatok. a házigazda egy indiai származású kertész volt, aki régen az egyetem Hadlow mondjuk hogy kampuszán tanított. most pedig a Great Dixter alapítvány tagja, aki tovább viszi a kertet. szóval egy tea a nappal bearanyozott konyhában, aztán folytatás a nappaliban. a régi berendezés teljesen jól bírja a plazmatévé társaságát... a szófa pedig olyan süppedős, hogy alig lehet kikászálódni belőle.
átsétáltunk a közeli Kertbe. alapvetően kis szobaszerű kertrészek váltogatták egymást, ahol a fal vagy tégla, vagy nyírt örökzöld (tiszafa) sövény. persze a falakat alig lehet látni a roskadásig teleültetett virág (évelő) ágyásoktól. néhol kis díszmedence középen, lépcsők itt-ott, óriási kontrasztok az őszi tündöklő napfényben. jaj! le is kell töltenem a képeket... szóval már-már giccses sokaság, színek dongók, illatok, formák. a virágos rét sajna ebben az időben nem igazán attraktív, viszont a sok fűféle, kóró, virág annál inkább. kordonra, vagy falra feszített körtefák, mókus formára nyírt sövények, almafák, kis tavak, dimbek-dombok, és a háttérben a bárányok hallgatnak...
aztán az elmaradhatatlan teák vissza a ház előtti teraszon. majd, amikor a nap már alább hagyott neki lódultunk és a Castle inn névre keresztelt fogadóban lakomáztunk. Clementinával kétfélét kértünk és feleztünk, mindkettő isteni kaja volt! aztán hazafelé az úton jó kis kamara zene szólt az autóban, és már otthon is voltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése