2011. november 26., szombat

London - Párizs

a képek között van egy kakukktojás, gondolom nem nehéz kitalálni melyik az :-)
nem tévedésből került oda. igen Párizs! hétfőn érkeztem vissza. persze természetesen munka :-)
hallgatói tanulmányút három proffal egyetemben. 5 nap meglehetősen alternatív városnézés. Azon a bizonyos képen jól látható, hogy mennyit láttam az Eiffel toronyból az öt nap alatt :-) a többi turistás látnivaló is hasonlóan járt, nem élvezhette a társaságunkat. szerencsére öt éve egy felejthetetlen hét keretében sikerült a legnépszerűbb látványosságokat körbe zsongani, úgyhogy most szerencsére a hiányuk egy cseppet se zavart. helyette egy sokkal hétköznapibb Párizst tapasztalhattam meg. kicsit olyan volt, mint itt Londonban, jobban átitatott a város zamata. az első este megérkezésünkkor hirtelen letaglózott a mámoros honvággyal kevert eufória. London után bohém szabadsággal táncolt körül a város. az aszfalt járdák, a házak majdnem, mint otthon! egy kis szemét, rumli, graffiti, művészien fényképezett aktok parfüm "ruhában". ilyet Londonban nem látni! a dolgok működnek, csak kicsit koszosak, kopottak. nagyjából ahhoz hasonlíthatom, mint amikor egy sci-fiben minden sterilen új, makulátlan és aztán jön a mátrix a futurisztikus technikával, de a mellbevágó ízekkel szagokkal. persze azért az egy másik véglet, de óriási a különbség a két város között. London egy igazi városi dzsungel, hihetetlen mennyiségű egymásba gabalyodott réteggel. a korok hatalmas csalamádéjában nehéz támpontot találni. inkább talán megszokni lehet azt a zsongó lüktetést, ami a hatalmas forgatag döbbenetesen profi működésében érhető tetten. még mindig elcsodálkozom azon, hogy ezt a hihetetlenül sok embert, hogyan lehet ilyen profin kormányozni nap mint nap! Párizs teljesen más. sokkal "tisztább", légiesen átlátható, és valahogy szabadabb. a szabályok sokkal szabadabban élik meg a mindennapokat. elég csak a hatalmas körforgalmakat megnézni, ahogy mindenki arra megy (persze lehet, hogy csak látszólag) amerre akar, illetve amerre, és ahogyan tud. vagy az akadálymentes környezet béklyója még mindig kevésbé szoros, mint Londonban. kevesebb elektromos rokkantkocsit is látni, ha egyáltalán látni olyat. kevesebb biztonsági kamera, kevesebb figyelmeztetés, rendszabályozás. Londonban az egyik leginkább színes valami a figyelmeztető táblák mesés de egyben fenyegető kavalkádja. Párizsban sokkal nehezebb rálelni ezekre. néhol ott vannak, de nem tolakodnak az első sorba. ja, és Párizs sokkal olcsóbb, mint London!! nagyon furcsa volt úgy Párizsba érkezni, mint annak idején mondjuk Csehszlovákiába (pénzügyi értelemben). ami még ennél is furcsább volt, az Londonba "hazaérkezni"!!! ráadásul vonattal gyorsabban, mint Pécsről Budapestre!!

2011. november 6., vasárnap

utazás

ma ismét ebédre voltam hivatalos Benz-éknél, ami egyébként nagyon finom volt, de nem is ez a lényeg, hanem az odaút... az útvonaltervezővel azért még egyszer megnéztem az utat, hogy most 10 percet se késsek. busszal és metróval 1 óra 34 percet mondott. gondoltam magamban egy kicsit rászámítok és jó leszek, ráadásul az út egy részét busz és metró helyett vonattal terveztem megtenni, ami újabb nyereséget jelent! no ez volt a terv... egyre voltam hivatalos, így negyed 12-kor el is indultam. oda kolbászoltam a vasútállomásra, ahol kedves meglepetésként ért, hogy vágányfelújítási munkák miatt ma nem közlekednek szerelvények ezen a vonalon! bravo, gondoltam magamban, de sebaj, ott van a busz meg a metró, ahogy az útvonaltervező megálmodta, a vasútállomásra tett kis kitérő max 10 percet ront a helyzeten. A buszmegálló egyébként ott nagyon szupi, mert kiírja, hogy melyik busz hány perc múlva érkezik. az úti célomra (az O2 arénához) két busz is közlekedik. az egyiket ismertem, mert mindig azzal mentem korábban, de a másik emeletes busz szokott lenni, és már rég óta kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbálom, nem kerülhet akkorát. 8 perccel korábban is jött, mint az ismert járat, így fel is pattantam iziben! a legkirályabb helyen az emeleten legelöl volt is hely, volt is öröm... érdekes út volt: láttam egy épületet, ami egy hatalmas ementáli sajtra emlékeztetett, aztán a busz pont arra ment, ahol egy frissiben átadott Cathryn Gustafson (nagyonnagyonhírestájépítész) irodája által tervezett főtér volt. Jópofa, mert azelőtt próbáltam beazonosítani magát a teret, hogy egyszer elmegyek oda, de nem igazán sikerült. a véletlen meg persze pont oda röpített! viszont ekkor már éreztem, hogy a busz valószínű nem kicsit kerül, mert halványan még emlékeztem, hogy a tér feltételezett helye nem feltétlenül esik útba az aréna felé... háááát igen, összességében sikerült kb negyed órát rátennem az útra, ami egy ebéd meghívásnál már necces. aztán az átszállásnál az orrom előtt húzott el a másik metró. még ez is elment volna, de a következő, amire felszálltam, az csak egy megállóval az úti célom előttig közlekedett, szóval végáll, leszáll, kivár, felszáll, leszáll, lót-fut, rohangál... a célszalag kerek 30 perc késést regisztrált... szóval szumma két és negyed órát utaztam keresztül-kasul. szerencsére nem volt nagyon gáz a dolog, és így pont célfotóval ültünk is az asztalhoz.