utazás

ma ismét ebédre voltam hivatalos Benz-éknél, ami egyébként nagyon finom volt, de nem is ez a lényeg, hanem az odaút... az útvonaltervezővel azért még egyszer megnéztem az utat, hogy most 10 percet se késsek. busszal és metróval 1 óra 34 percet mondott. gondoltam magamban egy kicsit rászámítok és jó leszek, ráadásul az út egy részét busz és metró helyett vonattal terveztem megtenni, ami újabb nyereséget jelent! no ez volt a terv... egyre voltam hivatalos, így negyed 12-kor el is indultam. oda kolbászoltam a vasútállomásra, ahol kedves meglepetésként ért, hogy vágányfelújítási munkák miatt ma nem közlekednek szerelvények ezen a vonalon! bravo, gondoltam magamban, de sebaj, ott van a busz meg a metró, ahogy az útvonaltervező megálmodta, a vasútállomásra tett kis kitérő max 10 percet ront a helyzeten. A buszmegálló egyébként ott nagyon szupi, mert kiírja, hogy melyik busz hány perc múlva érkezik. az úti célomra (az O2 arénához) két busz is közlekedik. az egyiket ismertem, mert mindig azzal mentem korábban, de a másik emeletes busz szokott lenni, és már rég óta kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbálom, nem kerülhet akkorát. 8 perccel korábban is jött, mint az ismert járat, így fel is pattantam iziben! a legkirályabb helyen az emeleten legelöl volt is hely, volt is öröm... érdekes út volt: láttam egy épületet, ami egy hatalmas ementáli sajtra emlékeztetett, aztán a busz pont arra ment, ahol egy frissiben átadott Cathryn Gustafson (nagyonnagyonhírestájépítész) irodája által tervezett főtér volt. Jópofa, mert azelőtt próbáltam beazonosítani magát a teret, hogy egyszer elmegyek oda, de nem igazán sikerült. a véletlen meg persze pont oda röpített! viszont ekkor már éreztem, hogy a busz valószínű nem kicsit kerül, mert halványan még emlékeztem, hogy a tér feltételezett helye nem feltétlenül esik útba az aréna felé... háááát igen, összességében sikerült kb negyed órát rátennem az útra, ami egy ebéd meghívásnál már necces. aztán az átszállásnál az orrom előtt húzott el a másik metró. még ez is elment volna, de a következő, amire felszálltam, az csak egy megállóval az úti célom előttig közlekedett, szóval végáll, leszáll, kivár, felszáll, leszáll, lót-fut, rohangál... a célszalag kerek 30 perc késést regisztrált... szóval szumma két és negyed órát utaztam keresztül-kasul. szerencsére nem volt nagyon gáz a dolog, és így pont célfotóval ültünk is az asztalhoz.