a forrás...

London miért különleges? mert szépnek nem feltétlenül mondanám. pontosabban vannak szívbemarkoló részei is, mint például Richmond vagy Notting Hill, de összességében az a szó, hogy szép, London kapcsán nem igazán találó. miért érdekes hát akkor ez a város? azért mert a dolgok innen erednek, illetve itt történnek. amiket megálmodunk Budapesten, dédelgetjük, tartogatjuk szebb napokra, Londonban ugyanezek egyszerűen csak megjelennek, megvalósulnak. nem feltétlen eget verően fantasztikus dolgok, de újak és frissek. ők itthon is meg vannak, csak a fejekben maradnak álomként formalinban ázva az örökkévalóságnak titkoltan rejtve. a reklámfotókat Londonból (is) vesszük át. miért? mert ez az előírás, és a nagyfőnökök Londonban és New Yorkban csücsülnek valamelyik felhőkarcolóban, nem Budapesten. A kiállítások innen indulnak világ-körüli turnéra, a divatlapokat itt és Párizsban készítik, fényképezik. a fenntartható fejlődés jegyében fogant dolgok itt öltenek arcot. egyelőre csak rajzolódnak a vonások, a redők még csak törpe nyomatot préselnek a felszínbe, de határozott fizikai valójukban tűnnek egyre inkább szemünkbe. hogy csak egy példát említsek: az egyik buszjárat a belvárosban hidrogénnel üzemel. aztán majd évek múltán mi majd megrendeljük azokat a buszokat, sok-sok pénzért... Londonban az ember úgy érzi, hogy ha támad egy ötlete, akkor azt érdemes megvalósítani, mert egy csomó tehetséges másiknak már sikerült. Annyi mérhetetlen ember gyűlt össze egy helyen, hogy fizikailag abból a tömegből valaminek születnie kell, pezseg, lüktet, magával ragad.
a határok: határozottan ott vannak, szigorúak, könyörtelenek, de mégis hatalmas mozgásteret biztosítanak! komplett világok születhetnek, míg el nem érjük azt a plafont, ahonnan már nincs esélyünk tovább lépni. a méretek olyan hatalmasak, a dolgok oly számosak, hogy bárkinek adatik tömérdek lehetőség, mozgástér. persze akinek van sütnivalója, igazán csak az tud látványosan előtűnni a semmiből. a kulturális sokszínűség adta kihívásokon edződött, és nap mint nap tréningező angolok kénytelenek jóval nyitottabban hozzáállni városukhoz, ezért a különleges jelenségek is a mindennapok részét képezik, tovább színezve a város kissé komor légkörét. ezért lehetséges, hogy a felhős, szürke időjárás ellenére annyi szín, annyi élet lakozik, bújik meg mindenütt. a csodabogarak megbotránkoztatás nélkül sétálhatnak végig a belvárosban. szinte bármit ki lehet próbálni, az ingerküszöb jóval magasabban létezik. így testközelből figyelhetők a kreatív, szokatlan ruhák, tárgyak, díszek színek. és mivel a különböző egymást átfedő, együtt élő rétegek hihetetlen sűrű hálót szőnek, a különböző "kasztok" egyazon térben előfordulhatnak, ölthetnek képet. a világot kezükben tartó hírességek is itt élnek valahol. ők is a belvárosba járnak. és amíg a szuper-elegáns étterembe belépnek, az utcán a bejárat előtt ők is egyek lesznek a város hétköznapi forgatagával, ha egy pillanatra is.
a híres könyvek írói, kortárs gondolkodók, szakmákat mozgató ikonok sorra előadásokat, beszélgetéseket tartanak. az ember testközelből hallgathatja Christopher Alexander-t, Charles Jencks-t, Richard Rogers-t vagy akár Zaha Hadid-ot. ők nem a könyvekből, magazinokból, hanem élőben néznek vissza ránk! megtermékenyítő ez a szellemi közeg. testközelbe kerül a kortárs gondolat, megelőzhetővé, meghaladhatóvá válik. hát ezért különleges ez a csalamádé. a fizikai és szellemi közeg egyfajta sűrűsödési, kitörési pontja a Földön, és ezt érezni, ahogy lüktet, kavarog...