ma egy egész napos sétát tettünk a Regent park északi csücskétől a Regent úton egész a Temzéig. úgy is mondhatnám, hogy John Nash (híres egykori építész, várostervező) emléktúra. Robert és Benz aktív tolmácsolásával, egy-két kávézót útba ejtve. Robert képes egy ilyen séta alkalmával kétóránként egy-egy kávét, vagy teák tömbkelegét felhajtani. ami persze cseppet sem rossz, csak ha jól gondolom, el van tiltva a kávétól. persze épp ő mondta, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket...
a környék meglehetősen rongyrázó, mint London északnyugati része általában. a kínai nagykövetséggel szemben van az építészeti központ, ami egy fantasztikus épületben honol. volt egy jó kis kiállítás egy rakat makettal, meg futurisztikus látványtervekkel, meg egy mozgás generálta "zenegéppel", amit inkább zajgépnek mondanék... a földszinten pedig van egy fantasztikus könyvesbolt, ahova vissza kell menjek, telis-tele tömérdek jó könyvvel. az ebédet egy töröknél költöttük, a zárás - már csak hármunknak - egy borospincében köszönt ránk. Londonban egyébként méregdrága az alkohol. például két deci borért lazán ott hagy az ember több, mint 10 fontot... itthon ehhez már elég sznob hely dukál, pláne, ha még hozzá vesszük, hogy a ház "folyó" boráról volt szó... bár az is lehet, hogy itthon ritkán járok ilyen helyekre :-)
a borospince, ami egyébként nagyon hangulatos volt, penészes boltívek, csak gyertyafény, miazmás, pont a vasútállomás mellett volt, ahol éppen csak fel kellett pattanjak a két percen belül induló vonatra, ami egyből haza röpített. csak arra kellett erőteljesen koncentrálnom, hogy ne aludjak el, és maradjak fenn a vonaton. egyébként majdnem sikerült is elaludnom :-)
aztán a szokásos esti történet: főzőcske de okosan, emilek garmada, skype, és már meg is érkeztünk a jelenbe ezzel a ponttal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése