vendégségben

ma meghívást kaptam az egyik prof-tól az egyetemen, Ő Benz a dél-afrikai figura. mivel kissé későn keltem kényelmesen, a tegnap esti blogalapítás miatt, ezért úgy dél körül indultam volna kis szakmai, majd boltnézős körutamra észak Greenwichbe. no ez a meghívás miatt gyorsan átalakult. először is ettem egy jót, Bel (a házinéni) egyik szendvicséből, amihez egy fantasztikus instant kávét szürcsöltem a kertben a napon. ma igazi nyári meleg volt, és szikrázó napsütés. úgyhogy kénytelen voltam egy fél órácskát napozni a kertben, majd csak ezután indultam útnak. a profék fenn északon laknak a Piccadily line majdnem végállomásánál Southgate nevezetű városrészben. szóval bevonatoztam a belvárosba, ahol már rég be akartam kukkantani a Soho-ba, amit most meg is tettem. a Piccadily Circus dugig volt túristákkal, és nagy nyüzsi volt. az egyik utcában, már a Soho-ban pedig találtam egy kis piacot zöldségekkel, miazmás. és akkor eszembe jutott szerencsére, hogy mégsem mehetek üres kézzel vendégségbe, ezért a virágárusnál vettem pár szál virágot Barbarának, Benz feleségének. aztán felpaszíroztam magam a metróra, amivel jó sokat zötyögtem ki a tetthelyre. nagyon kedves kis környéken laknak, az oda vezető úton volt pár audi, meg porshe (vagy hogy a manóba írják...). egy ikerházban laknak, aminek egy cuki kis kertje van. az étkezőből, ami a nappali is talán egyben jó kis rálátás nyílt a kertre. kedvenceik a madarak, volt egy jó pár madáretetőjük kitűnően tájolva, pont a kert közepén, jól látható helyen. azt mondták, hogy nyolc éve, amióta ott laknak, minden hétről van feljegyzésük, hogy hányféle madár járt arra. az étkezőasztalon, ahonnan közvetlenül a kertbe lehetett látni, még távcsövek is voltak. érkeztemkor is jó néhány mondjuk egyszerűen csak madárka lakmározott és veszekedett a "színpadon".
aztán kocsiba ültünk, és egy hatalmas parkba vittek, ahol egy kiállítást néztünk volna meg, egyfajta kúriát belülről, ahol állítólag Rembrandt képek is lógnak a falakon. ám a ház  négykor bezárt, így sétáltunk egyet a parkban, ami igen méretes volt, inkább egy erdőhöz hasonlítanám. kicsit olyan volt mint nálunk normafa. és dugig volt emberekkel. minden réten piknikeztek, sétáltak, kutyát sétáltattak, fára másztak, fürödtek (az egyik tóban), miazmás. mindehhez óriási tölgyek adták az alapot. aztán körbe autókáztunk a környéken, ami állítólag London leg gazdagabb negyede, sőt a leg gazdagabb utcán is végig suhantunk a piros kis törpe autónkkal. érdekes, én valahogy fényűzőbbre számítottam, bár túl sokat nem lehetett látni az utcáról, egyvalami azonban valóban más volt, itt jókora telkek tartoztak a "házakhoz". aztán megnéztünk egy ugyancsak jó módú régi kertvárost, ami olyasmi mint a mi Wekerle telepünk, csak idősebb talán. aranyos kis házak voltak ott, millió nyírt sövénnyel, ami állítólag kötelező. az igazat megvallva én elég nehezen tudok még különbséget tenni az angol házak között. mármint mondjuk a harmincas években épültek, illetve ezek között. talán majd idővel, vagy úgy se...
aztán a kertben ettünk egy csodálatos olasz tésztát, ami talán majdnem az a recept lehetett, mint amit Kata tud a koktélparadicsomokkal. isteni volt mindenesetre. előtte persze kis olívabogyó, miazmás. és mindemellé jót beszélgettünk.
aztán kilenckor elindultam haza, ahol útközben beugrottam a Soho-ba ismét, illetve megnéztem Chinatown-t. hát itt is volt tömeg rendesen. amit persze cseppet sem bántam, mert én nagyon szeretem a nyüzsit, a forgatagot, amiben itt - pláne szombat este révén - nem volt hiány. aztán irány a vasútállomás (Charing Cross) és féldélre itthon is voltam. hát legközelebb nem írok ennyit, ez túl sok...
:-)
 talán később teszek fel képeket is, de még le sem töltöttem őket...