mesés kertek

ma a kerteké volt a főszerep. kezdődött egy csodálatos reggelivel Roberték konyhájában. ezért persze korai véráldozatot kellett hozni, hogy nyolckor már a belvárosban legyek. ropogós pirítós, narancslekvár kávé. mindez egy 19. század közepi ház alagsori konyhájában, ahol az ablak előtt egy banánfa díszeleg. a konyha roskadásig tele apró takaros dolgokkal. míves porcelán készlet. aztán Helen Robert és Dunken (dendro processzor) társaságában útra-keltünk. első felvonás Rausham. egy tündéri korai angolkert Kent-től. a 18. sz. huszas évei óta szinte érintetlenül húzódott meg mindmáig. ugyanannak a családnak a birtokában van ma is, aki Kent-től annak idején megrendelte. romantikus rejtett mesebeli világ. még egy autónyi hallgatón kívül csak a bokrok és a fák kísértek utunkon. aztán a második felvonás Stowe. a legismertebb angolkert kerek e világon. pompás és grandiózus... a görög templom után a teaházban a 12-13 fok és szél után a meleg leves igazi megváltás volt. reggel erős kísértést éreztem a télikabátom iránt, de aztán megkegyelmeztem, és az ősznek hódoltam. szerencsére a sok rétegnek köszönhetően csak néha fáztam egy pindurit. fél hatkor ültünk az autókba. aztán London bridge-től már a megszokott vonat kellemes ringatózása kísért hazáig, ugyanis egy cseppet sem döcög, kattog, csak siklik szinte némán. csak az elektromotor dimenzión túli süvítése sejlik a sötétben. majd a mágneskártya csipog egyet, megérkeztem...